"HAZA
Te hozzád szólok most drága gyermekem ,
Tudom , Te az vagy , ki meghallgat engem.
Mielőtt lenyugszik elfáradt napom ,
Kérem , hogy hazádat hűn szeresd nagyon .

Soha ne csábitson pompa , gazdagság,
Bármit is igérjen csábitó nagyvilág .
Az édes anyaföld mindennél nagyobb kincs,
Ennél szebb , kedvesebb sehol a földön nincs.

E hazát szeretni, s csak szeretni kell ,
Ne cseréld soha fel kinccsel és semmivel .
Megjutalmaz érte ez a hon nagyon ,
Befogad megtérni majd egy alkonyon.

Új század, új ezred, robognak az évek,
Nem hallani már dalt, mik hazáról zengnek.
Valaha régen egy marék földet vittek,
Kiket e hazától örökre száműztek.

Szeresd Te mindig úgy ezt a kis hazát,
Ahogy mint gyermek szerethet egy anyát.
És ha a sors hozza, hogy nélkülözni kell,
Akkor se hagyd e hont hütlen soha el.

Ezer év telt már el, hogy ez a mi hazánk,
Itt nyugszik le napunk és itt virrad fel ránk.
Szebb itt a madárdal, kékebb az ibolya,
Ezt a drága hazát ne hagyd el Te soha.

Apáink, anyáink itt nyugszanak rég,
Minden régi emlék olyan nagyon szép.
Milyen jó megállni oly sirok mellett,
Melyekben testvérek és szülők pihennek.

A hazátol távol ezt nem teheted,
És sivár, sóvárgó lenne életed.
Épitsél, szépitsél itt egy jobb világot,
Ha bátran nekivágsz győzni fogsz , meglátod.

Majd ha már csak emlék s gondolat leszek,
Én a siron túl is melletted leszek.
S poraimon nyiló minden kis virág,
Neked is azt súgják,hogy ez a hazád.

Ha szeretet van az életünkben,az pótol ezernyi dolgot,ami hiányzik. Ha nincs szeretet,mindegy mink van , az sosem lesz elég."

Paál Katalin: A szó.

A szavak könnyen sebeznek,
Szívekben tüskét verhetnek,
Hisz minden szónak súlya van,
Nem tudni, melyik fáj legjobban.

Vigyázzatok minden szóra,
Bármilyen szót kimondtok,
Gondoljátok meg magatok,
Szavakkal senkit meg ne bántsatok.

Legyen a szó mindíg szeretet,
Hisz azzal senkinek nem ejtesz sebet,
Nem szabad a szóval bántani,
Hisz az porig tud sújtani.

Ajkad akkor nyíljon szóra,
Ha szavad símogat, mint jó Anya,
Mert higgyétek el emberek,
A legszebb szó: a Szeretet.
------------------------------------------
"Nem az a fájdalom, amitől
könnyes a szem,
Hanem amit egy életen át hordunk,
mosolyogva, csendesen!"

A Szombathelyi Egyházmegyét Mária Terézia királynő állította fel Szombathely székhellyel 1777-ben. Az főkegyúri rendelkezést VI. Pius pápa is megerősítette. Az új egyházmegyét három egyházmegyétől elcsatolt területekből hozták létre. A győri egyházmegyétől Vas megyét, a veszprémitől a zalegerszegi kerületet, a zágrábi egyházmegyétől pedig a muráninneni területet vették el. Az egyházmegye Székeskáptalanja a korábbi vasvári társaskáptalan lett. Az egyházmegye első püspökévé Mária Terézia Szily Jánost nevezte ki (1777–1799), aki Szombathelyen Hefele Menyhért építésszel székesegyházat, szemináriumot és püspöki palotát építtetett, valamint könyvtárat, joglíceumot, nyomdát, és jámbor társulatokat alapított, Mindezekkel a városnak új külsőt, az egyházmegyének pedig új szellemi arculatot adott. Utódai az ő munkáját folytatták.

Répcelak területén bronzkori és késő vaskori települések voltak. Legújabb kutatások szerint a 11. században egy kisebb erődítmény is létesült a mai település határában.

Első említése Lak néven 1390-ből való jellemzően kisnemesi településként. A jobbágyok nagy része a sárvári vár számára adózott. 1707-ben gróf Stahremberg osztrák hadvezér itt fogadta a kőszegiek küldöttségét, de továbbra is, egészen a 19. századig nem túl jelentős mezőgazdasági faluként működött.

A település fellendülése az 1870-es években kezdődött. A falu akkori birtokosa, Radó Kálmán, Vas vármegye egykori főispánja több komolyabb beruházást is tető alá hozott Répcelakon: templom, posta, távírda épült az akkor már körjegyzőségi székhellyé avanzsált településen. Szintén a nagybirtokos érdeme, hogy két vasút is érintette a települést: a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely- és az azóta megszűnt Celldömölk–Fertőszentmiklós vonal (a két vonal itt keresztezte egymást).

A 20. század közepéig szinte pusztán agrárfaluban 1905-ben jött létre az első ipari létesítmény, egy tejüzem és sajtgyár. Igazi iparosodása azonban csak a II. világháborút követően indult meg, miután 1945-ben szén-dioxidkutat fúrtak a település határában, amelyre a Répcelaki Szénsavgyár települt. Az 1950-es évektől folyamatosan vált a környék meghatározó településévé, lakosságszáma folyamatosan növekedett, egyre több és több közintézmény alapítására és infrastrukturális beruházásra került sor.

Répcelak 1971. július 1-jén nagyközség, 2001-ben kapott városi rangot.

Répcelak a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely-vasútvonalon egy vasútállomással rendelkezik, amelyre elsősorban Csornáról és Szombathelyről, másodsorban Hegyeshalomról személyvonatok érkeznek.

Répcelak a Mosonmagyaróvár–Csorna–Szombathely–Zalalövő–Rédics felé menő 86-os főúton fekszik. Erre két apró mellékút csatlakozik a városban. Az egyik Rábapaty községgel, a másik a szomszédos Csániggal köti össze a települést. Répcelak autóbusz-közlekedése jó, több dél- és nyugat-dunántúli várossal és a környező településekkel kötik össze rendszeres járatok

ÉNEK A CSORNAI SZŰZANYÁHOZ

Árva népünk boldog Édesanyja,
Nálad zeng ma énekünk, imánk:
Áldott légy, ki oltár magasából
Szép képedről mosolyogsz le ránk.
Te vagy áldott mezeink virága,
Napsugaras álmunk, csillagunk,
Üdvözlégy, óh népünk Királynője,
Rábaközi Boldogasszonyunk!

Török vészben pusztult szép vetésünk,
Vértől áztak a magyar mezők,
Rongyosan, de mégis bízó hittel.
Összegyűltünk oltárod előtt.
Fehérruhás hű fiaid hozták
Képedet, hogy légy vigaszunk:
Üdvözlégy, óh népünk Királynője,
Rábaközi Boldogasszonyunk!